Tekintettel arra, hogy a "Femme Fatale"-on közel két évet dolgozott, és Twitter üzeneteiben úgy jellemezte a lemezt, mint legérettebb és táncorientált albumát, az a sanda gyanúnk, hogy ez valóban igaz is. A kérdés csupán az, mi a “Femme Fatale” célja?
Az albumról már két beharangozó kislemez napvilágot is látott (akárcsak anno a “Circus” esetében); a klubhangzásban tálalt csábító és szemtelen “Hold It Against Me” és a nagy energiájú “Till The World Ends”. Mindkét kislemezt Dr. Luke és régi haverja, Max Martin készítette, akik hibridszerű dub-pop hangszereléssel egy friss, de kétségkívül igazi Britney-t mutatnak a világnak.
Szerencsére az album többi tíz dala folytatja a jól megszokott trendet, a himnusszerű “I Wanna Go”-val, a magabiztos “(Drop Dead) Beautiful”-lal, és a bátor “Gasoline”-nal. Zene tekintetében a dalok remekül megállják a helyüket a parketten. A dalszövegek közül figyelmet érdemel a nyíltan kurvás “Inside Out”, és a roppant magabiztos “How I Roll”.
Annak ellenére, hogy az album vezető producerei munka szempontjából igencsak túlterheltek, és kissé nyilvánvaló témákat dolgoztak fel, az elkészült produkció letisztult, érdekes, és – talán ez a legjobb szó rá – szórakoztató lett. A dalok közül kiemelkedő a dub-steppes “Inside Out”, a sokak által kedvelt, zongorabontásra épült “Big Fat Bass”, és a pogányfuvolákat felvonultató “Criminal”.
Jövőbeni kislemezek? Akkor lennénk elkényeztetve, ha az “I Wanna Go”, “How I Roll”, vagy a “Criminal” napvilágot látna.
Lehet, hogy négy évet kellett rá várnunk, de az az érzésünk, hogy a “Femme Fatale” a “Blackout” legtökéletesebb folytatása. Bár van egy fontos különbség, ahelyett, hogy alternatív, underground zenészekkel készítette volna el lemezét, összeállt a kortársai által annyira kedvelt producerpárossal. Bár a témák kissé eltolódnak a felszínes irányba, mégis ettől eltekintve Spears tökéletesen képes minket elcsábítani.
Forrás: Digital Spy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése